Interjú Csibi Barnával a Székelyek Világszövetsége alapító alelnökével. - Székely Szó - A Székely Nemzeti Blog

Friss

Home Top Ad

Responsive Ads Here

Post Top Ad

Responsive Ads Here

2018. január 6., szombat

Interjú Csibi Barnával a Székelyek Világszövetsége alapító alelnökével.

 Nagyon fontosnak tartottuk, hogy beszámoljunk Csibi Barna a Székelyek Világszövetsége alapító alelnökének az utóbbi tárgyalásának eredményéről, ahogy ő mondja ,,az életművének jutalmazásáról,,. Csibi Barnát sokan ismerhetik Székelyföldön is, mivel az erdélyi magyar média foglalkozott vele igaz nem a jót látták benne, hanem a botránykeltőt, de vajon ilyen ember Csibi BarnaA véleményünk szerint nem, mivel az ő módszerével próbálja a székelységet felébreszteni, hogy nyíljon ki a csipánk és álljunk ki a jogainkért. Véleményünk szerint Barnát nem megvetnie kellene a székelységnek, hanem megbecsülni és elismerni azt, hogy akár a saját szabadságát kockáztatva a székely népet az önrendelkezés útjára vezesse. 
Köszönjük szépen Barna a munkádat!



Képen Csibi Barna

Mint ahogy olvashattuk a blogon, a román hatóságok úgymond most adták meg neked az ,,életműdíjadat,, ezzel kapcsolatban, hogyan gondolod mennyire volt az ítélet számodra meglepő. Tehát erre számítottál?

Sajnos számítottam a felfüggesztett börtönbüntetésre. Amilyen hangulatban telt a másodfokú tárgyalás, amilyen ótvar utálatosak voltak a bírák, amint vihogtak és sutyuráltak, mint a vásott kölykek, és az üggyel teljesen párhuzamos kérdéseket tettek fel, például vagy négyszer megkérdezték, hogy de elégettem azt a bábut vagy nem (az Avram Iancu bábura gondoltak, amit szertartásosan felakasztottam a szeredai közterületen), nyilvánvaló volt, hogy előre meghozott döntésről van szó. Ami felháborító, hogy a döntés kivonatának értelmében egyetlen egy vádpontban sem adtak a védelemnek igazat, noha az elsőfokú végzés több védekezési érvet is elfogadott. Ilyenek például a Ne bis in idem európai jogelv, a kettős büntethetőség kizárásának elve. Két vádpont esetében is bizonyítottam, hogy azokat a cselekményeket írásbeli figyelmeztetéssel, illetve pénzbírsággal szankcionálták, így már egyszer büntetve voltam értük. Az elsőfokú ítéletben ezt elfogadják, a másodfokúban nem. A pólófeliratok ügyében is felmentett az elsőfokú ítélet, gondolom, figyelembe vették, hogy olyan mondatokról van szó, mint például egy magyarországi párt neve, vagy a magyar himnusz első sora, vagy Wass Albert idézet, valamint azt is, hogy a kereskedelemben ezeket a feliratos pólókat nagyon sokan árulják, Korondon, Farkaslakán például, vagy azt, hogy hasonló feliratos pólók esetében más személy ellen, noha a rendőrség kezdeményezett eljárást, az ügyészség lezárta azt, és a pólókat visszaszolgáltatta. Másodfokon ezt is elkaszálták.

Mi, akik több éve követjük a pályafutásodat tudjuk, hogy a székelységért és a magyarságért harcolsz, de szerinted a székelyek mennyire becsülték meg azt a munkát, amit értük tettél? Tehát igaz a mondás, hogy ,,Senki sem lehet próféta a maga hazájában,,?

Ez elég kettős dolog. A szabadságharc kockázattal is jár, amint a másodfokú ítéletem is mutatja. Szeretném azt hinni, hogy az embereket elsősorban a kockázattól való félelem, és nem a rosszindulat vezérli, amikor megbecsülésről, illetve meg nem becsülésről van szó.

Mikor ébredt benned az az érzés, hogy a székelység önrendelkezéséért lehetőségeidhez mérten oda állj és tegyél?

Hát ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor gyerekkortól. Már az óvodában állandóan csak a bunyó ment a felsőbbrendű román csoportosokkal. Mi kellett az ő nyelvüket tanuljuk, ők nem a miénket. Ez folytatódott a kisiskolában is, a szeredai Petőfiben, amíg vegyes osztályok voltak, addig minden szünetben bunyó volt, és minden óra azzal kezdődött, hogy a románok bejöttek, megmutogatták, hogy kik bunyóztak, és a székely tanítónéni jól megkörmösölt a szemük láttára.
Amint elmentek a Gogába, ez alábbhagyott, és nem is volt annyira gond a líceumi évek alatt, viszont az egyetemen, Kolozsváron, a kőkemény Funar korszakban, amikor esténként, egy-egy focimeccs alkalmával lejöttek a Monostorból a mócok, öt-tízezren, és végigvonultak a belvároson, üvöltötték, hogy kifele a magyarokkal az országból, megálltak a Brassai gimnázium előtt, és fütyülték, köpködték, na, olyankor nehéz volt nem nacionalistának lenni.
Szerintem ez az érzés belénk van oltva születéstől, és úgy hívják, túlélési ösztön, a kérdés csak az, hogy ki mennyire hívja elő önmagában.

Az eddigi lépéseid közül melyikre vagy a legbüszkébb és van e olyan most amire azt mondanád, hogy ezt inkább nem kellett volna meglépnem?

Számos buktató van a szabadságharcban, de egy dolog a legrosszabb. Ha valamit helyesnek láttál, megtehettél volna, és nem tetted meg. Azt egész életedben sajnálni fogod.
Éppen ezért én semmire nem tudom azt mondani, hogy nem kellett volna, vagy nem így kellett volna. Amire viszont a legbüszkébb vagyok, mert, noha nem a legismertebb cselekményeim, de a legnagyobb hatással voltak  a székely önrendelkezési mozgalomra, az egyrészt a Székely Köztársaság kikiáltása, másrészt a tavalyi “Visszhang – Székely Függetlenségi Menet és a falurombolások elleni megatüntetésre való megemlékezés” szervezésében való részvétel
.
Hogyan gondolod, mennyi időben telhet még a székely önrendelkezés elérése?

Hát ezt nem tudom megmondani, minden attól függ, hogy  a székely és magyar emberek, a hétköznapok százezrei, milliói hogyan nyilvánulnak meg ebben a kérdésben. A székely önrendelkezés eszméje át kell törje legelőször az általa megszólított közösség bizalmatlanságának falát. Ehhez képest a feladat többi része, a megszállókkal való emberi jogi és civil mozgalmi szembeszállás, az önrendelkezés lepapírozása, ahogy azt a katalánok tették, és a jogi hercehurca, a büntetések, megtorló intézkedések, ami azután esetleg jön, tréfásan, de semmiségnek tűnik.

Szerinted mennyire fontos a székely nemzettudat felvállalása és terjesztése és vannak e olyan szervezetek pártok akik ezt próbálják megakadályozni.?

Mi az, hogy. Ilyen logikátlanságot, hadd nem mondjam, rosszindulatúságot nem látott a világ, hogy a magát Székely Nemzeti Tanácsnak valló, politikai érdekképviseleti tömörülés azt kommunikálja a közösségnek, hogy ők nem székelyek, hanem magyarok, mikor arra kerül sor, hogy mindenki vallja meg hivatalos önazonosságát, tudván tudva, mert nem lehet azt állítani, hogy nem tudnak erről, hogy ezzel a gesztussal a hivatalos népi léthez való lehetőségüktől, és így a Gazdasági, Kulturális és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában leszögezett népek önrendelkezési jogától fosztják meg a közösséget. A többi politikai intézmény kommunikációja is teljesen negatív ebben a kérdésben, csakhogy a Székely Nemzeti Tanács az eredeti elképzelés szerint a székelység közképviseleti szerve. Ebből a célból lett létrehozva. Ki látott bármilyen népnél olyan közképviseleti szervet, amely annak a népnek a nemlétét hangoztatja, csupán jogokért kuncsorgó, megtűrt, utálatos, például a nemi kisebbségekkel azonos szinten kezelt kisebbséggé degradálva azt? Ez az öngyilkos, önfelszámoló érdekképviselet egyébként teljesen hiteles képet nyújt a székelység önmagáról alkotott felfogásáról is. Ha nagyon durva akarnék lenni, azt mondanám, haldoklik a székely, és ennek tükre a közéletük is. Alig pislákolt benne az élet, amíg a Székelyek Világszövetsége nyíltan fel nem vállalta az önrendelkezést. Így, ezzel a felállással látok még némi reményt, hogy kissé haza is beszéljek.

 Van e számodra olyan szimpatikus erdélyi magyar vagy székely politikus akire azt tudod mondani, hogy az ő útját érdemes követnie a székelységnek. És ki ő?

Van néhány szimpatikus közéleti szereplő van az erdélyi magyar és székely közéletben, akikben van élniakarás, és akik már eddig is okoztak fejtörést is, meglepetést is a megszállóknak. Ilyen Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester, az örökmozgó Veress Dávid csíkszeredai RMDSz elnök, de ilyen Csibi Atilla erdőszentgyörgyi polgármester is, vagy Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi polgármester, és itt muszáj megemlíteni azt a csíkmadarasi polgármestert is, aki a magyar zászló kitűzésének jogáért lépett porondra (Bíró László). Maradandót tett le az asztalra Tőkés László. Valamint a hivatásosok közül itt említeném még Tőke Ervint, vagy Fancsali Ernőt, a nagyváradi EMI-t, esetleg Kulcsár Terza Józsefet és körét, és mindenkit, akik szintén vállaltak valamilyen szintű konfliktust a nézeteikért. Egyébként a civileket és a jogvédőket tudnám kiemelni, a marosvásárhelyi CEMO-t vagy Menyhárt Gabriellát Nagyváradról, azt az Izát, aki kiharcolta a Kolozsvár feliratot, Borsos Gézát és körét Csomafalváról, Tóth Feri barátomat Szovátáról a Wass Albert szobrával, a HVIM-et, az udvarhelyi kauflandos lányt, Csíkpálfalva önkormányzatát a rovásírásos táblájukkal, a huszárokat a Székely Hadosztály emlékhelyükkel, a Sepsi BC-t és a székely légiós szurkolókat, a Csíki sört, a és az összes többi civilt, akik valamit tettek, legyen az akár csak egy beszólás a multiban kiszolgáló román fehérnépnek, hogy beszéljen magyarul. Az mind követendő példa. Ami nem követendő, az a semmittevés, a naplopás és az árnyékból való kritizálás a Facebookon.
 
 A Csibi Barna név a székelység körében szerinted mennyire megosztó név?

Hát, ha figyelembe vesszük, hogy a másodfokú ítéletem, a felfüggesztett börtönbüntetés azért, mert köztéri akciókon hívtam fel a figyelmet például arra, hogy a románok hőse, Avram Iancu tulajdonképpen egy tömeggyilkos volt, vagy hogy a románok költője, Eminescu írásokat közölt a magyargyűlöletéről, vagy csak simán kiírtam a Facebookra, hogy “Székelyföld nem Románia”,  nem érte el egyetlen magyar, erdélyi magyar vagy székely közéleti média ingerküszöbét sem, és túlzottan sokan magánszemélyek sem kérdezték meg azóta sem, hogy akkor mi is van, elmondható, hogy nem megosztó vagyok, mert gyakorlatilag mindenki, egyhangúlag utál, és helyesnek gondolja az ítéletet, azt gondolják, megérdemelte, jól le lett ültetve, ne ugráljon, tanulja meg, hol a helye. Ez felettébb szomorú, de attól még tény.

A románságnál szerintem ritka aki nem ismeri a Csibi Barna nevet köszönhető ez Vadim Tudornak aki elég sokat emlegetett téged. Igaz lehet az a mondás, hogy Csibi Barna a románok rémálma?

Hát az kétségtelen, hogy fiatalon, mikor az ember annyira nem gondolja meg, vagy nincs is, amit veszítsen, elég jól menedzseltem magam, és sikerült belopnom magam sok oláh szívébe. Amin csodálkozok, az az, hogy a másodfokú ítéletemet a román sajtó, de még a nevezetes Dan Tanasa sem nagyon lobogtatja, biztos, ők is szégyellik.

Mi volna számodra a legfontosabb üzenet, amit a székelységnek át szeretnél adni?

Én titkon azt gondolom, hogy a székelység a világ ősnépe, erre utal például a 7000 éves lelet tatárlaki korong, székely rovásjelekkel. De ha ez nem is igaz, még mindig jobb, ha úgy viselkedünk, mintha mi volnánk az ősnép, és nem vagyunk, mintha mégis azok volnánk, és ahhoz képest úgy viselkedünk, mint valami múltnélküli ütődöttek, szégyelljük, megtagadjuk önmagunkat. Vissza kell nyúlni a legbelső székely öntudatunkhoz. Ugyanakkor képeznünk is kell magunkat, nyitott szemmel és füllel járni. Az iskolai képzés ugyan nem nagyon kedvező ehhez, de alternatív képzési lehetőségek most már vannak, például a Veress Dávid által szervezett péntek délutánonkénti előadássorozat Csíkszeredában alternatív, elhallgatott, vagy éppen üldözött tudós személyiségekkel, vagy a Magyarok Világszövetségének magyarságtudományi kiadványai. Meg az internet és az elhallgatott, alternatív irodalom, például Tormay Cécile, Grandpierre Atilla vagy Marsalkó Lajos, valamint a rováskutatás.

Amellett az autodidakta jogi képzés is alapvető. Tudnunk kell azt, hogy melyik jogszabály ad lehetőséget, hogy tüntessünk, melyik, hogy magyarul beszéljünk, melyik, hogy magyar nyelvű kiszolgálást követeljünk, melyik írja elő az önrendelkezést, melyik a zászlóhasználatot, a helységnévtáblákat, saját hivatalos nevünket, mit hogy és hol támadhatunk meg, melyik bíróságon, hogy írunk petíciót, hogy kezdeményezünk aláírásgyűjtést, népszavazást, vagy akár törvényt stb. Mikor pedig úgy érezzük, akkor biza bele kell vetni magunkat a mély vízbe, élesben kipróbálni, hogy mit is tudunk. Ez az út, amelynek a végén ott az önrendelkezés. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Bottom Ad

Responsive Ads Here