Benke Csaba: Hogyan és miként pottyantam bele a a székely politikába? - Székely Szó - A Székely Nemzeti Blog

Friss

Home Top Ad

Responsive Ads Here

Post Top Ad

Responsive Ads Here

2018. augusztus 26., vasárnap

Benke Csaba: Hogyan és miként pottyantam bele a a székely politikába?

Ha valaki nekem 16-17 évesen azt mondta volna, hogy én a jövőben politikai tevékenységet fogok folytatni azt szembe röhögtem volna, annál is inkább mert a lehető legjobban próbáltam kerülni a politikát. Akkoriban elég volt csak azokat a szlogeneket a plakátokon vagy a tévében is hallanom, hogy,,Szavazz a tulipánra,, máris az jutott eszembe, hogy na, ezek megint valami tolvajságon törik a fejüket.
Telt az idő és 18 éves lettem és akkor azon gondolkodtam egy beszélgetés közepén, hogy lehet a politikák utálni, lehet elzárkózni tőle de, lehet ezt csinálni is és ezzel eredményeket elérni. Kezdetekben az MPP szimpatizánsa voltam, mert már akkor bennem volt az, hogy itt van az RMDSZ, beszélnek mindenről, amiről éppen szeretnének, de nem látok eredményeket, tehát kell egy alternatíva. Hát mondanom sem kell az az alternatíva mai napig sem jött el, sőt az RMDSZ beolvasztotta az MPP-t. Majd jött az EMNP és elég jó kommunikációjuk volt, de ők is felsültek és nagyon kis százalékokat kaptak .
Foto: Benke Csaba

Azután amikor ezek az erdélyi magyar pártok előttem leszerepeltek, neki fogtam blogot írni ahol elég kemény kritikákkal is illettem ezeket a pártokat. A cikkeimet megosztottam néhány csoportban a közösségi oldalokon. Ment ez hat éven keresztül, míg 24 évesen beléptem a Székelyek Világszövetsége facebook csoportjába, ahol egy két cikket és vitát lefolyattam és egyszer a csoport ügyintézője alapítója András Mihály , személyesen bejelölt a közösségi oldalon és felkért, hogy lépjek be a Székelyek Világszövetsége szervezetbe. Megtisztelő volt számomra és gondolkodás nélkül igen mondtam. Számos fórumon, számos eseményen vettem részt a Székelyek Világszövetsége munkájában és azt gondoltam ez nagyon sokáig így fog maradni. Két évig ez működött is, de 2018.aug.6 –án ez véget ért.
Nem volt könnyű számomra ezt a döntést meghozni, mert furcsa érzés az amikor az ember szinte 2 év munkáját, idejét és energiáját beleteszi valamibe aztán azt későbbiekben mások akár le is rombolhatják. De bennem van egy olyan érzés is, hogy egy percet sem bánok, amit beletettem az SZVSZ-be mert legalább megpróbáltam valamit építeni.


Nem tudom, hogyan sikerült és azt sem, hogy mennyi marad belőle és meddig tudok rokonszenvezni az SZVSZ-el. Nem tudom és a jövőben sem fogom megtagadni azt, hogy az SZVSZ része voltam, azt sem hogy rengeteget köszönhetek annak a szervezetnek: új barátokat, hitet, hogy lehet pozitív irányba változtatni a közösségünkön, tágabb világnézetet, politikai felkészültséget és még sorolhatnám.
A kommunikáció, ami nem jól működött az utóbbi hónapokban az elnökségen belül, amit fogalmam sem volt hogyan lehetne változtatni. Az egyéni gondolataim a háttérbe kerültek és nem tudtam igazán a véleményem a szervezeten belül kimondani. Ha meg kimondtam, akkor úgy éreztem, hogy ezzel veszélyt hozok az SZVSZ-re. A bólogató kiskutya szerepet meg nem tudtam vállani, mert az nem én vagyok.
Sokkal többet szerettem volna tenni az SZVSZ-en belül a székely népért, de nem tudtam a szervezeten belül már a bizalomvesztés után hatékonyan működni. A szervezet elnöke sokszor olyan ötleteimről beszélt le, ami állítása szerint veszélyt hozna rám itt Romániában, én értékeltem az aggodalmait, de a politikai pályafutás az veszélyes és nem csak itt Romániában. Mindvégig és mai napig is azon töröm a fejem, hogyan lehetne a székelységnek elérni az önrendelkezést és hogyan lehetne ennek fontosságát úgy bemutatni, hogy ezzel senkit politikai meggyőződése miatt ne sértsek meg.

Erre rájöttem, hogy nem lehet, én lehetséges ebben elszánt vagyok, de a székely népnek ki kell, hogy nyíljon a szeme, hogy egyetlen mód itt az, hogy segítsem az embereket abban, hogy ez hamarabb megtörténjen. Rengeteg hibát vétettem én is a kezdetekben, amire már nem vagyok büszke. Betámadtam olyan RMDSZ-es polgármestereket is akiknek meggyőződésem, hogy jó a szándékuk és a közösségükért tenni akarnak, szeretnének ég többet is tenni de nem lehet, mert ,,a kezük meg van kötve ebben az országban,, Náluk nem úgy van hogy azt mondanak ki a szájukon amit éppen akarnak, mert a ,,szomszédok figyelnek,, és lehet ebből meghurcoltatás is. Nem egy eset van rá, amikor ezt megteszik
Én, mint egyszerű civil fiatal akkor ezt még nem láttam át, hittem abban, hogy vége a kommunista rendszernek Romániában és megszületett a rendszerváltás, de EZ NEM IGAZ! Ugyanazon emberek vannak ott és sokszor nemzeti köntösbe bújva lehetetlenítették el nemzettársaikat.
A székely emberek mai napig is félnek és sajnos van is mitől féljenek, mert mai napig is a politika mocskos játékszereinek tekintenek minket, ha kampány van a románság minket szeret az ellenség szerepeiben feltüntetni, pedig megtanulhatták volna a 100 év alatt, ha a jogainkat nem csorbítanák, nem fosztanának meg minket az önrendelkezéshez való jogunkról, saját nemzeti hovatartozásunktól, jogi létezésünktől akkor még partnerként is tekinthetnének ránk. A XXI.századi nem a folyamatos harciaskodásról kell, hogy szóljon, hanem a béke és emberi jogok tiszteletben tartásáról és ezt sem a látható politikai hatalmak, sem a nem látható pénzorientált és nemzeti öntudatokat romboló háttérhatalom támadásai kéne, hogy uralják.

Úgy gondolom az SZVSZ-ben töltött két évem nem hátrány volt számomra, mert rengeteget tanultam és olyan tisztességes székely és magyar embereket ismerhettem meg, tanulhattam tőlük, akiknek hálás leszek egész életemben. 2017-ben Budapesten Pilán László barátomat, aki magyar rendőrként a nemzetét védte, Gaál Istvánt, aki székely származását, családfáját mai napig is kutatja, Csíki Lászlót aki Gyergyóhollókőről származik és példát tud mutatni azzal, hogy a székely világállampolgár és bárhol meg kell, hogy álljuk a helyünket. Péter Marikát, aki mai napig is hitet ad ebben a törekvésben, amit elkezdtünk és szeretnénk elérni.
Sokat köszönhetek az SZVSZ-nek, hogy a programjainkon olyan emberekkel találkoztam, akik példaképek lehetnek számunkra, székely fiataloknak, és ha nem is tudok mindenkit felsorolni, megpróbálok egy pár személyt megemlíteni akiktől sikerület egy két találkozás után is sokat tanulnom: Meister Éva Színművésznő fellépései vezettek oda, hogy érdeklődjek a színészet iránt és ezt tudjam értelmezni is, mert előtte sajnos nem tudtam. Juhász Margaréta népdal énekesnőnek , Nagy Attila zenész barátomnak, Tamási János szaxofonos barátomnak, akinek jól esett látni, hogy fiatal zenészként megéli a sikert és ezt tudnám még sorolni tovább is számomra értékes tiszta szívű emberekkel.

Egy olyan élmény volt számomra 2018. aug. 3-4-5 közötti időszak amit itt Székelyföldön Kőrispatakon együtt tudtunk tölteni olyan emberekkel akik politikai véleménye lehet különböző, Fidesz, MIÉP, Jobbik, RMDSZ, ENMP, MPP, SZVSZ szimpatizáns együtt tudott működni és egymás társaságában jól érezzük magunkat ez számomra egy óriási élmény volt.
Igen nagy hatással volt rám és a mai napig is a fülemben cseng Angelica Bejan, a MIÉP moldvai csángó képviselőnőjének szavai, amit a Visszhang Székely Táborban mondott. ,,Itt olyan jó érzés volt azt látni, hogy a magyar ember, székely ember és a cigány ember itt ilyen szépen együtt tudott mulatni, hogy ez felejthetetlen,,. Angelica megjegyezte, hogy tetszett nekik is, hogy cigány emberek kérték fel őket is táncolni és semmiféle etnikai nézeteltérés nem volt. És milyen igaza is van, miért is kellene akár etnikai akár politikai nézeteltérések legyenek, ha egyszer van, amiben konszenzust érhetünk el. És ők ezt MIÉP-tagként vállalták is hogy eljönnek és még akkor is elmondják a véleményüket ha lesznek esetleg olyan emberek akik nem értenek egyet velük. Igen köszönöm Angelicának, Anitának és Noéminek, ezt a tiszta szívű hozzáállást, amit felénk tanúsítottak és mai napig is tanúsítanak.
De köszönöm azoknak a volt SZVSZ tagoknak, szimpatizánsoknak, akik kritikával láttak el minket és próbálták a szervezetet az ők általuk szimpatizált út felé terelni, ha bele gondolok ez nem baj, mert ez azt jelenti, hogy törődtek anno velünk. Igaz véget ért ezt a folyamat és már egy ideje én is a volt SZVSZ tagok táborát képviselem, de mai napig is vallom és hiszek azokban a célkitűzésekben, amiket az SZVSZ-en belül megfogalmaztunk.
Jelen pillanatban fagyos a hangulatunk az SZVSZ elnökével, András Mihállyal és ezt nem egy két dolog befolyásolta, lehet ez így is marad örökre, de én magam az SZVSZ-re nem haragszom és azokra sem, akik mai napig is ezt a szervezetet képviselik, még elnökségi tagként is, mert sok tisztaszívű székely ember van ott még.
Nem gondolom, hogy sokat változtam volna az SZVSZ-en belül az utóbbi egy évben, mert a véleményemet még akkor is megosztottam, ha ez éppen nem az SZVSZ egységes álláspontját képviselte. Hiszek a demokráciában és a szólásszabadságban és mai napig is vallom, hogy nem szabad a birkaösztön szerint cselekednünk. Ha van véleményünk az vállaljuk fel, még ha tudjuk, hogy ez nem tetszik minden embernek akkor is meg kell tenni, mert rossz vélemény nincs.
Mi lesz a jövőben? Nem tudom. Én a továbbiakban a Néri Szent Fülöp Egyesület alelnökeként is ugyanazt fogom vallani, amit az SZVSZ-ben mondtam, a lehetőségeimhez mérten meg ugyanolyan aktívan részt fogok venni a közéletben, mint az SZVSZ-ben. Rengeteg tervem, ötletem van amivel a székely emberek javát lehet szolgálni és ezen fogok dolgozni, hogy ezeket megvalósíthassam, lehetőleg minél több székely ember bevonásával.
Az ember holtáig tanul!
Benke Csaba
Néri Szent Fülöp Egyesület Alelnöke
2018

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Bottom Ad

Responsive Ads Here